Épp most keltem fel
És pórbáltam átlépni a vonalon
Tudod, hogy már egy ideje ezen gondolkodom
Elkezdtem azon gondolkodni, hogy itt az idő elmennem
Vajon jó-e az nekem h végre érzem
Érzem ezt a fájdalmat, ami igazi, ami lehetséges

Azt mondod
Nem tudod megváltoztatni a szelek irányát
Nem számít, bármit teszel is
Nem tudsz ilyen nagy dolgot elérni
Mert az lehetetlen
Nem tudsz kiemelkedni ebből a közegből
Nem tudsz eleget változni
Ezért én imádkozom
Hogy ledőljenek a lehetetlenség falai

Most hogy egyedül sétálok, már tudom
Hogy ez az elhagyatott út lesz az új otthonom
De nem állok meg
Továbbmegyek, és tovább
És már nincs szükség hogy törölgessem a szemeim
Mert már egy jó ideje nem sírok
Minden nap küzdök érte
De tudod, ez lehetséges


Azt mondod
Nem tudod megváltoztatni a szelek irányát
Nem számít, bármit teszel is
Nem tudsz ilyen nagy dolgot elérni
Mert az lehetetlen
Nem tudsz kiemelkedni ebből a közegből
Nem tudsz eleget változni
Ezért én imádkozom
Hogy ledőljenek a lehetetlenség falai

Valaki elmondja nekem
Miért olyan nehéz kockáztatni
Te rajzolsz egy vonalat
És azt hiszed, nem fogok többet kérdezni
Lesznek botlásaim és lesznek hibáim
De többet nem fogok aggódni ezen
Mert ez lehetséges

Azt mondod
Nem tudod megváltoztatni a szelek irányát
Nem számít, bármit teszel is
Nem tudsz ilyen nagy dolgot elérni
Mert az lehetetlen
Nem tudsz kiemelkedni ebből a közegből
Nem tudsz eleget változni
Ezért én imádkozom
Hogy ledőljenek a lehetetlenség falai

Ez lehetetlen neked
Nem lehetetlen nekem
Nekem nem lehetetlen
Nem tudsz kiemelkedni ebből a közegből
Nem tudsz eleget változni
Ezért én imádkozom
Hogy ledőljenek a lehetetlenség falai

Épp most ébredtem fel
És próbálok átlépni a vonalon